Craig Padilla & Zero Ohms – Path Of Least Resistance
Egy újabb etnoboltos nyúédzslemezre való figyelemfelkeltés tanúi lehettek. Az alany ezúttal egy 2005-ös Lotuspike gondozásában kiadott kellemes idegzsibbasztás, amely két (számomra eddig teljesen ismeretlen) zenész kezemunkája. A lemez hangkincse nem lépi túl a tradicionális patyolattiszta ambient határait, kivéve a második, The everything that is nothing cimű számot, amely a sefülesefarka szintetizátorhangjaival egy tipikus new age szám. Szóval ezt leszámítva egy gazdag hangulatvilággal ellátott zenei táj felett repít végig ez a zene, melyben találunk titokzatosságot, napfényt, szemlecsukós nyugalmat, de enyhe borzongást is. A Path of least resistance nem egy túlminimalizált agysimítás. Hangulatában mindvégig a “földön jár”, egyszerre több hangfelülettel dolgozik, ami álltal veszít egy kicsit a deep ambientes hangulatból, és egy emészthetőbb, háttérzenés formát kap.
a Lotuspike kiadványaira már Rudy Adrian kapcsán is rácsodálkoztam, ezt pedig azóta több előadónak hála (Darshan Ambient, Terra Ambient, Jeff Greinke stb.) megtettem újra.
Ez a lemez szintén egy kiváló darab (kissé giccses, a zenéhez nem illő borítóval).
asztaa, belehallgattam a darshan meg a terra ambientekbe, és leesett az állam. néha elszomorit, mennyi kiaknázatlan kincs létezik, amelyekre nem jut időm.
ugye?
de egyébként milyen komoly kis kiadó ez a Lotuspike… csodálkozom, hogy nem ismerik többen.
ahogy mondod, komoly, csak kicsi. de amit kiadnak, az megéri a pénzét.