Az ambient egyik alapvető alakja saját neve alatt adta ki a Cho Oyu Field Recordings From Tibet cimű szerzeményét, amely szerkezetileg igencsak kilóg a többi lemez közül. Geir Jenssen (Biosphere) munkássága szorosan kötődik hegymászó és természetszerető mivoltjához, számaiban a bensőséges minimalista ambient keveredik végtelen tájakat, élőt és élettelent lefestő hangviziokkal. A szóbanforgó lemezünk azonban egy kicsit konkrétabban mutatja be az ember és a természet konfrontációját. Jenssen egyik hegymászós kiruccanásának a hangfelvételeit tartalmazza, amelyek tizenkét számba sorakozva mesélik el az expedició eseményeit. A hangfelvételekbe visszafogott, szerény ambientdünnyögések keverednek, néha. Hallhatunk itt menetelő jakkcsordát, a hegymászófelszerelés zajait, szelet, esőt, tüzet, küzdelmet…    

Pár szó a kiadványról a szerzőtől:

“What you will hear is a vinyl-mix based on ambiance drones, psychedelic guitars and lost-in-somewhere basslines. These sounds usually surround my favorite beats but not this time since they’re taking a leading role. I recorded this set late at night in my studio-flat in San Felice, Circeo. This small village is located in between Rome and Naples on the western coast of Italy. I love living and producing music here. The old town is based on a small hill that seems to remind me of a “horseshoe” (providing excellent reverbs and ping-pong delays), truly a big inspiration for my music production & including this mix of course! The hypnotism & magic have been always naturally related to San Felice and the ancient ruins. In the Odyssey, Homer even introduced the the witch Circe here.
The whole area is a National Park, one of these places where it is still possible to enjoy the silence. This mix is my small celebration to Circe’s beauty.”

01 Agf – Impulse – Musork
02 Spacemam 3 – An Evening of Contemporary Sitar Music – Space Age Rec.
03 Robert Henke – Layer 1 – I/CM
04 The Residents – Birth (Eskimo) – Ralph Records
05 Edgar Froese – Ngc 891 (Aqua) – Virgin
06 Oni Ayhun – B – OAR 1
07 Aube – Sensorial Inducement – Alien 8 Rec.
08 Polmo Polpo – Farewell – Constellation
09 Analog 1 – Reduced – MCMLXV
10 Pub – Cokeshandy – Ampoule

Recorded at late night of the 2nd of July 08 in San Felice Circeo.

Steve Roach – Landmass

A mester, akinek a diszkográfiájára egy külön blog is kevés lenne, ez évben kiadta a Timerooms Edition albumsorozat huszadik kiadványát. A Landmass, mint már az elnevezés is elárulja a kietlen és vadregényes tájak ambientbe foglalása. Számomra hallgatható, de sajna nem hoz sok újat a műfaj konyhájára a negyedórás monoton dünnyögéseivel és klattyogásaival.

pass: mp3axx.blogspot

Sziasztok!

Itt az idő, hogy felélesszem egy kicsit a blog dögledezó tehenét. Bocs az ideiglenes uborkaszezont, de a napjaimat mostanában skócia vadregényes teszkóraktáraiban tengetem, és nem túl sok időm marad az ambientes szeánszaimra. És mivelhogy skócia, meg már rég, meg minden, szót keritünk a skóciai Sadison testvérekről, akik már a nyolcvanas évek közepe óta műkszenek Boards of Canada név alatt és produkálják a (számomra) behatárolhatatlan műfajú álomszerű innovativ zenei látomásaikat. Nálam az egész a Music Has the Right to Children lemezükkel kezdődött, amelyen a kozmikus mélységeket öltő, régi emlékeket előhivó drónrészekhez néhol IDM-es éles elektronika társult. A Geogaddi hasonló. Az ambientes részek egy kis képzelőerővel társulva az emlékek rég elfeledett zugaiba tudnak elvezetni, kézenfogva, a fülünkbe dudorászva a féltve őrzött szentimentalitásunkat. Az “elektronikus” részek pedig igen változóak, kisérletezősek és kiszámithatatlanok. Nem tudni, hogy a következő szám a huszonháromból milyen helyre fog rántani, ahol a tudatunk néha a sötétebb oldalra is eltévedhet. Ez nem egy ambientalbum. Ahhoz túl összetett és kiszámithatatlan. Ez az album egy utazás, amely változatos tájakon vezet végig a tudatunk ismeretlen ösvényein. Számomra régen kultuszalbum. Gyakran hallgattam elalvás előtt, de a zene csakaz utolsó, Magic Window c. szám kétperces csendjénél engedett igazi álomba merülni.  

Egy újabb trúambientes mellékprojekt a festői amerikából Evan Bartholomew gondozásában, aki Bluetech név alatt úgynevezett psybientet, Evan Marc név alatt pedig az úgynevezett house-t produkálja, nagy sikerrel. Főleg a Bluetech aliasza alatt kiadott művei jelentenek mérföldkövet a pszihedelikus ambient műfajában. A saját neve alatt kiadott lemezein (Borderlands, a Moesko álltal már bemutatott Caverns Of Time, és a Secret Entries Into Darkness) Bartholomew ördögi finomsággal ötvözi a psybient visszafogott változatos hibridjét tiszta, mély hangulatú ambientel, melyekben a minimalista és sötét hangvételt libabőrös csúcspontok váltják fel. Sok benne a rituális klitty-klatty, az alkalmanként megjelenő surranó kis hangárnyak, amelyeket az ember csak töbszöri meghallgatás után észlel. Nem tiszta drónról van szó, deprisszióba sem fog ejteni, inkább csak úgy utaztat, amolyan lelki jóga a hajnali vonatútra, vagy a városi sétára, meg ilyesmi. A boritó meg egyszerűen a tömör gyönyör…

Amint már bizonyára észrevettétek a blog egy kissé besült, ami az akut időhiány következménye. Sajna a nyáron sem lessz sokkal több időm, de dögöljön meg a tehenem, ha nem dobok fel néhanapján valami jó kis agyzsibbasztós émbientetet. Addig is jó nyaralást, és homokozzatok sokat.

Max Corbacho egy spanyol származású hangguru, akit mindezeddig főleg new age lemezeiről ismertem, korábbi munkáira azonban nem igazán figyeltem fel, na de aztán egy fórumos kalandozásom során rábukkantam erre a csodára. A Talisman lemezén Corbacho a figyelmet csakis kedvenc szintetizátoraira, és azoknak űrutazásra való alkalmazására fordította. A 11 kompozíció két évig írodott Corbacho meditációs szeánszai során, nagyrészt improvizálva. A lemezen hamisítatlan, mély űrambientet hallhatunk, amely több szinten futó enyhén hullámzó hangfelületek formájában hömpölyög végig a neki szánt egy és negyed órán, az egyes számok váltakozása nem zavarja meg a zene egységességét. A számok szerkezete váltakozó mélységű, intenzitású és hangkincsű titokzatos hangok hulláma. A zenébe merülve egy kozmikus hintán találjuk magunkat, amely miután végigrepített egy utaztatós szakaszon, eljut egy holtpontra, hogy aztán megint visszarántson a hangok végtelennek tűnő tereibe. A lemez hangulata kísertetiesen hasonlít Steve Roach mester szpészembientes lemezeire, de ez titeket ne zavarjon ennek a pöpec lemeznek az imádatában. Ajánlom figyelmetekbe még a Nocturnal Emanations című szintén mesterművét, amelyen egy kicsit sötétebbre vette a dolgot, és a Bruno Sanfilippo-val készitett Indalo-t is.

halgass bele (lastfm)
www.maxcorbacho.com
www.ad21music.com

Előre is elnézést kérek ezért a blog zenei vonalát alaposan seggberúgó posztért, de ennek egyszerűen itt a helye. Az izléses dizájnnal megáldott borítóra kattintva ugyanis a zaj két elefántja, Mike Patton és Masami Akita (Merzbow) közös teadélutánjának az eredményét csodálhatjátok meg kedves füleitekkel. Merzbow egy 1997-es Tokiói fellépését Patton a nála megszokott elektrookádásokkal, gusztusos loopokkal, cirkuszhangulattal, mókás Tom&Jerry hangokkal és szőrlabdaképződést csökkentő formulákkal spékelte meg, amelynek eredménye egy kaotikus gyomorforgató hangkollázs. A Ipecac titkos földalatti laboratóriumában kotyvasztott kiadvány valahogy elveszett a zenei andörgrand útvesztőjében, pedig állatokon is tesztelték.

Maldoror – Butterfly Kiss

Egy újabb etnoboltos nyúédzslemezre való figyelemfelkeltés tanúi lehettek. Az alany ezúttal egy 2005-ös Lotuspike gondozásában kiadott kellemes idegzsibbasztás, amely két (számomra eddig teljesen ismeretlen) zenész kezemunkája. A lemez hangkincse nem lépi túl a tradicionális patyolattiszta ambient határait, kivéve a második, The everything that is nothing cimű számot, amely a sefülesefarka szintetizátorhangjaival egy tipikus new age szám. Szóval ezt leszámítva egy gazdag hangulatvilággal ellátott zenei táj felett repít végig ez a zene, melyben találunk titokzatosságot, napfényt, szemlecsukós nyugalmat, de enyhe borzongást is. A Path of least resistance nem egy túlminimalizált agysimítás. Hangulatában mindvégig a “földön jár”, egyszerre több hangfelülettel dolgozik, ami álltal veszít egy kicsit a deep ambientes hangulatból, és egy emészthetőbb, háttérzenés formát kap.

A Koyaanisqatsi bemutatása után lelkes rajongótábor alakult ki Godfrey Reggio filmje körül olyan neveket is beleértve, mint Francis Ford Coppola (aki vállalta a executive produceri feladatokat is), vagy George Lucas, aki a Powaqqatsi forgatásánál csatlakozott Coppolához. A Powaqqatsi szó a Barakához hasonlóan a hopi nyelvbúl merít, jelentése átalakuló élet. A film forgatása öt kontinens tizenkét országában történt. A hangsúly ezúttal az emberek hétköznapi tevékenységeinek a bemutatásán volt, amelyek a modern civilizáció technikai vivmányaival a találkoznak a filmben. A párbeszédeket ezúttal is Philip Glass világzenei hatásokkal megspékelt neoklasszikus koncepciója helyettesíti, a történetet és a szereplőket pedig a dokumentumfilm-szerű epikus felvételek.

Philip Glass ezúttal sokkal harsányabb, ritmusosabb és vidámabb zenei elemekkel dolgozik, ellentétben a Koyaanisqatsi depressziv orgonadünnyögésével. A szinfonikus hangszerek egész sora keveredik itt latinamerikai, keleti és más hatásokkal. Nagyon hitelesen át tudja adni a film felemelő és figyelemreméltó hangulatát.