Jacob Kirkegaard – 4 Rooms

Nagyon sokáig kellett kutakodnom a neten, hogy találjak ettől az embertől valami kiadványt. A deleted scenes-en a 4 rooms megvan, de a link már rég döglött, de több hónap türelmetlen torrentelés után végre, itt van. Az ember, aki szuperérzékeny mikrofonjaival és műszereivel járja a világot, hogy a külömböző természeti és emberi eredetű jelenségek hangjait othonainkba juttassa. Jakob Kirkegaard egy dán származású, jelenleg németországban élő hangexperimentátor, akit zenésznek igen kishitű lenne nevezni. Kirkegaard a field recording, vagyis a környezetben felvett hangfelvételek mestere. Hangkutatási tárgyai nagyrészt olyan dolgok, amikről igen nehéz elképzelni, hogy valami hangot is kiadhatnak (a föld geotermális folyamatai, üres helységek, sarki fény stb.) Pl. az Eldfjall cimű lemeze a vulkáni tevékenységeknek, a gleccserek mozgásának, a Föld hangjainak a felvételeit tartalmazza (ha valakinek esetleg megvan, naggyon megköszönném ,ha…:-). A 4 Rooms a csernobili tragédiának egy igen szokatlan interpretációja. A szerencsétlenség helyszinének közelében található négy helység (templom, hallgatószoba, uszoda és egy tornaterem) hangjai. A négy helyet emberek látogatták, majd az egyik napról a másikra elhagyatottá váltak. Kirkegaard a szobákban tízperces hangfelvételeket készített, amit tízszer megismételt, majd a tíz hangfelvételt egymásra rakva megkapta a helységek dalát. A hangok leginkább kongásra, vibrálásra emlékeztetnek, és igen érdekes és hátborzongató tud lenni az élmény a hangok eredetét ismerve.

honlap

Grey Daturas & Monarch – Dawn Of The Catalyst

 

Kint csicseregnek a madarak, a tél már az utolsókat szuszogja, a kertben kezdenek nyílni a hagymásvirágok, a levegőben szinte vágni lehet a napsugarakkal átitatott új reményeket adó tavasz illatát, és te a winampodat egy Melbourne-i és egy francia zajrokkegyüttes splitlemezével traktálod, melynek két negyedórás gitárdroneeposzának munkásökle egy testes apai pofonnal sújt le rád, és vagdossa ki az utolsó szálig a hóvirágaidat a kertedből. Ólomsúlyú maratoni riffek, néha valami női krákogás, egy kis dudorászás, a dobosnak sincsen sok dolga, te meg csak csukott szemmel, hajadat az arcodba eresztve várod lehajtott fejjel a következő dobcsattanást, hogy lódíthass végre egyet magadon, mert amúgy a nyakad is begörcsölne…, hát kellett ez neked?

jelszó: www.mediaportal.ru

miből lessz a cserebogár…

Kemialliset Ystävät – Shreds

Sylvain Chauveau – Nuage

Van olyan, amikor az embert egy bizonyos pillanatban rengeteg gondolat, érzés, emlék támad meg, és egyszerűen nem tud mit kezdeni velük. Ilyenkor érez valamiféle boldog szomorúságot, olyan fura nyomást a mellkasban, amely túl kevés a sírásra, de a nevetéshez sem elég, talán a lélek próbál kitörni az emberből ilyenkor, mert a test túl szűk neki. Ilyen ez a zene. A nagyid túróskalácsának az íze, kedvesed bőrének az illata, egy őszi séta, az eső kopogása az ereszen, egy régi baráttal való találkozás, egy feketefehér fénykép a gyermekkorodból, szomorú plafonbámulás majd mosolygás, csukott szemmel való lélekvitorlázás, meg ilyenek. Gyönyörű ez az album a maga érzéki, szomorkás zongoraetütjeivel, csellójával, hegedűjével, a jól adagolt minimalizmusával, őszinteségével és kedvességével. Valódi hangszerek egy valódi zeneszerzőtől, aki játszott már Sigur Ros és Christian Fennesz mellett, filmzenét is szerzett már, játszott különböző rockbandákban mint énekes vagy gitáros, 1998 óta azonban csakis szólómunkáival foglalkozik.

Filmzene 4. rész – Chronos

A Chronos Ron Fricke álltal rendezett 40 perces kísérleti kisfilm, amely a Baraka mestermű kistestvéreként valahogy elkerülte a nagyobb kommersz sikert, azonban az egyes jelenetek tökéletes kompozíciója, a gyönyörű zene, és az egész film úgy ahogy van méltó helyet foglal el a nonverbal filmek nem túl népes családjában. A filmben különböző természeti csodákat, de legfőkép az ember álltal létrehozott építményeket láthatunk a mérnöki pontossággal forgatott, szerkesztett és vágott jelenetekben, amelyeknél szavak helyett most is Michael Stearns szinfonikus szintetizátorambientje beszél.
Az egyes jelenetek színhelyei:
Stonehenge, Four Corners USA, Grand Canyon, New York City, Qumram Israel (Source of the Dead Sea Scrolls), Pyramids at Gizah, Sphinx, Temple of Nefertari (Abu Simbel), Temple of Rameses II (Abu Simbel), Temple of Karnak (Luxor), The Rameseum (Luxor), Temple at Habu (Luxor), Greek Sculpture (Louvre, Paris), Winged Victory (Louvre, Paris), Acropolis at Athens, Pompeii, Rome, Mont-St.-Michel (France), Rheims Cathedral (France), Notre-Dame (France), Toledo Cathedral (Spain), Vatican, Wardour Castle (Salisbury, England), Nunney Castle (England), “Prisoner” sculpture by Michaelangelo, Paris, Versailles, Galeria (Milan), La Scala (Milan), Old City (Jerusalem), Gare St. (Lazare, Paris), Renault Factory (Paris), Paris Metro, Grand Central Station (NYC), Bonaventure Hotel (LA), Beverly Centre (LA), Crystal Cathedral (Anaheim), Egypt, Greece, Florence, Monument Valley (Utah), Segovia Castle (Spain), Hall of Mirrors (Versailles), Maison La Fitte Chateau (France), Sainte Chappelle (Paris), Lion’s Gate (Vatican), Normandy Beaches (France), Ellis Island (NYC), Rockefeller Center (NYC), Los Angeles, Venice, Paris.

Zoviet France – Decriminalisation Of Country Music

A zenei konvenciókra való fittyethányás, az új és járatlan utak keresése a hangok feneketlen kútjában és a féktelen kísérletezgetés volt az elsődleges célja a Zoviet France névvel ellátott fiatal művészek csoportjának, akik 1982-ben kiadták első, Garista című kazettájukat. Első kiadványuk kezdetleges elektronikát, különböző primitív házilag készített “hangszereket”, elektronikus generátorok zaját, állati eredetű hangokat tartalmaz, valamiféle industrial-hoz hajló zajhalmazt, amely az akkor kitűzött zenei célokat tökéletesen teljesítette. Azóta azonban nagyon sok idő telt el, a Zoviet France-ban ezalatt rengeteg zenész (Ben Ponton, Mark Warren, Robin Storey, Mark Spybey, Peter Jensen, Andy Eardley, Paolo Di Paolo, Lisa Hale, Neil Ramshaw) megfordult, és a zene kitisztultabbá és talán jobban ambientpártivá vált a kezdeti industrial-borulásokhoz képest. A 2000-ben kiadott THE DECRIMINALISATION OF COUNTRY MUSIC sokak szerint diszkográfiájuk egyik legjobb darabja, ami szerintem is igaz, mégha nem is ismerem tökéletesen minden kiadványukat. A lemez vibráló, hullámzó, kerregő, pattogó vagy éppen susmogó konstans zajokkal örvendeztet, amelyekhez néha körítésként éles gitárdrón, vagy tiszta ambietfelület társul. A végső hangzás egy állandóan változó nyugtalan és végtelen folyamatot tár elénk, melyeknél teljesen mindegy, hogy a számokban ez hány percben nyilvánul meg, a cél most is a hang és az idő különválasztása és új határok keresése.
A Zoviet France az évek folyamán nem hagyta el zenéjének eredeti célját, csak egy kicsit engedett a kezdetleges depressziv, apokaliptikus hangulatából, és ez szerintem jó.

dark side of the bloom

Ruhr Hunter – Torn Of This

 

Nightech – Deviation

 

Mr Gaus – Cell EP – 2007

 

Adaptcore – Sunset After Wind

Ezúttal el szeretném kerülni a hablatyolásokat a dünnyögő hangfolyamokról meg a horrorfilmfeelingről, röviden csak annyit, hogy négy, viszonylag ismeretlen előadó darkambientlemezéről van szó, amelyekhez jó szórakozást és kellemes rettegést kivánok.

www.glassthroatrecordings.com

Ruhr Hunter myspace

www.nightech.org

nbk label

Adaptcore official website

 

 

Antonio Testa – Radioforest

Antonio Testa egy olasz zenész, aki a karibi térség ütőshangszereinek a megszólaltatásával foglalkozik, profin. A Radioforest bő dobalapokkal megáldott, ambientes elszállásokban is gazdag zenei költeménycsokor, amelyben helyet kapnak a legkülönbözőbb fúvóshangszerek, kórushangok, a természet hangjai, mindez az etno-ambient jegyében. Nagyon kellemes, egy kicsit nyúédzses beütésű zene ez, egy etnos léleksimogatás tradicionális hangszerek és persze az elektronika segítségével.

Growing – The Sky’s Run Into The Sea

A Growing egy gitár-magdrone-kranky-ügy amerikából, amelyet három, eltérő zenei múltal rendelkező emberke alkot. Eme munkájuk nekem az Earth korai dronelemezeit juttatta az eszembe, ami álltal nosztalgiától könnybe lábadt szemekkel azonnal kezdtem előkaparászni az Earth korai albumait…, de természetesen ezt ne vegyétek készpénznek, ez csak a gitárriffes részekre érvényes. Találunk itt még tiszta, gitármentes hangfolyamokat, szabálytalan elszórt dobcsattanásokat, és az utolsó, Pavement Rich In Gold c. számban még dalra is fakadnak. A főszerepet azonban a húszkilométeres gitárriffek és a drrrrón kapja.

Robedoor – Rancor Keeper

“A Mindenség nem értelmetlenül kattogó, öntudatlan gépezet, hanem minden ízében Tudatos világ, amelyet egy Tökéletes Intelligencia teremtett, sőt benne van! Az atomoknak is van szerény értelmük, emlékük, érzékenységük, ők is követnek valamit: egy gondolatot, egy mintát, egy energia-törvényt, amelyből kristályok, hegyek, csillagok, növények és állatok lesznek….
Ami láthatatlan, az a felfoghatatlan Bölcsesség irányító mintája, ereje, szelleme, mely mindent áthat, minden benne van és mindennel szétválaszthatatlanul egy!
Az igazság nem az, amit gondolunk – hogy mi okos emberek egy oktalan Univerzum lakói vagyunk, hanem éppen fordítva: mi oktalan, önhitt és buta emberek egy abszolút Intelligens világnak nem “lakói”, hanem elválaszthatatlan részei vagyunk, melyben minden mindennel összefügg!
Nem ok-okozati alapon, hanem eredendően és szétválaszthatatlanul. Nem tőlünk független díszletben élünk – hanem egyek vagyunk vele. Semmi sincs “külön”.”

(Müller Péter: Jóskönyv)

Sawako – Hum

 

Sawako egy elismert japán hangperformer, aki a ezer példányban kiadott Hum lemezén zavartalan, tömör, kellemes hangfolyamokkal dolgozik, amelyeknek hangzása nyugodt és kiegyensúlyozott. Amolyan vasárnap délutáni esőbámulás apró lágy hangprüntyögésekkel, gitár és zongoratémákkal, egy női hang recitálásával, ciripelésszerű betétekkel, amelyek tökéletes harmóniát alkotnak az alapot képző álomszerű hangfelületek lassú áramlatával.

Rudy Adrian – MoonWater

Ennyi tudathasadt macskazene:-) után jöjjön egy kis lelki hangmasszázs az újzélandi Rudy Adrian végtelenül nyugodt, anesztetikus hatású, rekeszizombizseregtető kiadványa álltal, amelynek hallgatásakor a világgal és magunkal megbékélve, csukott szemmel, mosolyogva lebeghetünk békésen az album zavartalan hanghullámain. Egy hamisítatlan könyvesboltos, relaxációs lélekolvasztás, amely az esetleges téli depressziót vagy más lelki gubancot nagyon gyorsan el tud hárítani.

Ja, és a password: fmd

THEREMIN

Clara Rockmore – The Art of the Theremin

A teremin vagy theremin ([teremiːn] vagy [ˈθɛɹəmɪn]^[1]), másik nevén thereminvox, az egyik legkorábbi teljesen elektronikus zenei hangszer. 1919-ben találta fel az Léon Theremin orosz fizikus. Egyedi volt abban a tekintetben, hogy ez volt az első olyan hangszer, amit anélkül lehetett megszólaltatni, hogy az ember megérintené. Felépítése egyszerű: két rádiófrekvenciás oszcillátor és két fémantenna alkotja. A teremin által létrehozott elektromos jelet erősítőn keresztül küldi a hangszórókhoz. A tereminen úgy lehet zenélni, hogy a zenész a kezeit mozgatja a két fémantenna körül, mellyel a hang frekvenciáját (magasság) és amplitudóját (hangerő) szabályozza. A teremin hangzását gyakran a különleges, szürreális, „földönkívüli”, portamento, glissando, tremolo és vibrato jelzőkkel illetik, főleg azért, mert a Spellbound, The Lost WeekendThe Day the Earth Stood Still filmek zenéjében is ilyen hangvilágot hoztak létre vele. A teremint használták az art zenében (különösen az avantgárd és a 20. századi “new music”-ban) valamint olyan népszerűbb műfajokban is mint a pop és a rock. A hasonló hangszerek, mint az Ondes-Martenot hasonló elven működnek, de az Ondes-Martenotot meg kell érinteni a hangképzéshez. (forrás: wiki)

Clara Rockmore egy orosz származású thereminművész, aki eme lemezén klasszikus zeneszerzők műveit adja elő thereminje segitségével zongora kíséretében. Az albumon elhangzanak Rachmaninoff, Saint Saëns, De Falla, Achron, Wieniawski, Sztravinskyj, Ravel, Csajkovszkij és Glazunov művei.

Clara Rockmore: The Swan (Saint-Saëns)

www.thereminworld.com

Utazás a koponyám körül

 

Az amerikai underground legsötétebb bugyraiból kihalászott feketebárányok hármasfogata kerül teritékre, amelyek a zenei világ rejtett földalatti nyúlványain fityegve ontják magukból a vég kezdetének üzeneteit. Torz gitárpaszirral alapozott vészsikolyok, rituális dobbal előhivott sellődalolászások, hangdarálások, húszperces hipnotikus húrmasszázs, rég kihalt törzsek rituális szellemidézései, etnokór, nojzrokk, skizofrénia…

The Skaters – mountain of signs

Pocahaunted – a tear for every grain of sand

Hair Police – The Empty Quarter

Először a The Skaters jelhegyeinek a megmászása következik, amelyen thereminszerű elnyújtott énekhangok, vonyitasok keverednek ropogó és mély drónfolyamokkal, majd a Pocahaunted borult gitárpengetős, hangfolyamos indiántánca következik. Végül a Hair Police éles zajőrleményei tépik ki gyökerestől tudatunk utolsó palántáját is az evilági egzisztenciánk biztonságából. Szóval, ennyi.

Double Leopards – Urban Concussion

Róluk már volt szó. Egy Brooklyn-i kvartett, akik az amerikai újhullamú noise kazettás szubkultúrájának igen jelentős és sajátos képviselői. Különleges földönkívüli hangzásukat a legkülönbözőbb fajta analóg és akusztikus hangszerekkel, torzított viszhangzó kántálással, vibráló hangfolyamokkal (és még ki tudja mivel) érik el. Az Urban Concussion két kb. negyedórás halucinogén zajfolyamot tartalmaz, amelyek apokaliptikus hangvétele, rituális mormogásai, földönkívüli morzejelei, ismétlődő destruktív feedbackjei elképesztő, nem evilági hangulatot kölcsönöznek ennek az antizenének. Van ebben a cuccban valami félelmetes, valami elérhetetlen, mintha egy szekta szertartásának a része volna, egy törzsi rituálé. Nem mondanám, hogy túlontúl depresszív vagy nyomasztó lenne, egyszerűen csak egy kicsit borult az egész, de ez nem baj. Nincsen szó semmiféle titkos szektáról, sátánizmusról vagy ilyesmi, csupán négy földönkívüli lényről, akik jammelnek egy sort a Föld bolygón. Csak óvatosan vele.

THOMAS KÖNER

Permafrost

Teimo

Nuuk

Thomas Köner egy német származású audiovizuális technikákkal alkotó művész, aki főleg az abszolút minimalista zeneműveiről, hanginstallációiról, fényképeiről, de filmmunkáiról is ismert, művészi sokoldalúságát és tehetségét a különböző műfajokban elnyert díjai is alátámasztják.

Itt és most három lemeze kerül bemutatásra, amelyek közül a Permafrost (jelentése-tartósan befagyott talaj) képviseli a rideg sarki ambient zavartalan hófehér folyamát, melynek egynemű hideg szerkezete élettelen hófedte tájakat, befagyott tavakat, végtelen sziklás vidékeket fest szemünk elé. A Teimo sötétebb vizekre evez, miközben megtartja a szinte eseménytelen minimalizmusát, amelyet titokzatos rezonálások, horrorisztikus kongások, egynemű hangszekvenciók, baljós, elnyújtott basszusok halk áradata alkot. A Nuuk egy díjnyertes rövidfilmhez készült minimalista zenemű, amely az előbbi alkotásokhoz képest egy kicsit változatosabb és élvezhetőbb vonalat követ a maga mély és titokzatos hangzású ambientjével.

www.koener.de 

Filmzene 3. rész – Robert Rich & Daniel Colvin – Atlas Dei

Az Atlas Dei egy 2007-ben elkészült , Daniel Kolvin álltal rendezett kilencvenperces absztrakt klipp Robert Rich azonos című albumára. A közös projekt végeredménye egy pszihedelikus kirándulás a föld és a világmindenség határmezsgyéjén levitáló metafizikai dimenzióba, ahol az idő és a tér elveszti földbéli jelentőségét. Csak létünk szépségének és bonyolultságának a boldog felismerése marad, melynek nirvánájában legalább pár percre kitisztulhat tudatunk a hétköznapi szutyok terhétől. Na de elég volt a süketdumából, essék pár szó a lényegről, vagyis (számomra) az utóbbi idők egyik legkiemelkedőbb new age (vagy mi a szösz) alkotásáról, merthogy ez az. Igazság szerint soha nem csíptem a new age-nak titulált, vagy new age hangzású lemezeket, nekem mindig valami wellneszmasszázs vagy jógakurzus aláfestőzenéje ugrott be. Ez azonban más. A számok gazdag hangzásvilága, változatossága, lassú pszihedelikája szinte azonnal megkaparint, és elhajít a legközelebbi galaxis kellős közepére, ahol hagy pár percet gondolkodni földi életed jelentéktelenségéről, majd következik egy másik galaxis, egy idegen bolygó kietlen felszíne, egy porfelhő, földünk testvérbolygói, néhol egy szupernova, és így tovább. És amikor elhangzanak a Terra Meta furuja és hárfataktusainak utolsó másodpercei, mi letisztulva és lelkileg kipihenve folytathatjuk földi életünket.

A video.google.com-on van egy 48 perces részlet a filmből, amelyet ITT találtok meg, jó utazást!

www.atlasdei.com

www.robertrich.com

www.colvinart.com/

Nostalgia – Beyond Horizon

A Nostalgia a belga Rüdiger Gleisberg és Mathias Grassow (aki szólólemezeiről is ismert) projektje, akik a Databloem kiadó égisze alatt adták ki eme 2007-es alkotásukat, amely a második sorlemezük. A Beyond Horizon egy klasszikus ambientlemez, amely analóg elektronikát és akusztikus elemeket felhasználva alkotja meg sötét hangvételű, de nyugtató hangóceánját. Igazából semmi újat nem tesz le a műfaj konyhájára, de az effajta műveknél ez nem is szükséges. Kellemes, meditatív, tiszta hangfelületek, amelyek mindemellet nem untatnak. Igazi ambientmuzsika a hosszú téli estékre.

Ansiform, ingyérbe ván ám

In short, ansiform is a nebulous collective that releases ambient electronic music to download for free. generally, groups like ansiform are referred to as netlabels.

the word ansiform means “shaped like a loop”.

The Glass Orchestra – Live In Frankfurt 1980

Part1 Part2

Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás tengeren is túl, az üveghegyeken…, na várjunk csak, szóval az üveghegyek alatt, Torontó városában élt öt úriember, akik az üveg (nem alkoholosüveg) iránti végtelen szeretetüktől táplálva a hetvenes évek végén alapitottak egy zenekart, amely üvegcsövek, üvegpálcák, üvegpoharak, üvegedények, mikrotonális csőxilofonok (ne kérdezzétek, mi az , üveggongok, speciális üvegharmonika stb. segitségével meditativ, kellemes atmoszferikus zenét kezdtek el játszani, amelyben a fő szerepet a különböző, üvegből készült perkussziók és fúvóshangszerek rezonálásai kapták (Autechre – VI Scose Poise száma? Pingponglabda az üveglasztalon? Bejön vkinek?). Az üvegeggyüttes előadásaival bejárta amerikát és európát, és egy 1980-as Frankfurti koncertet lemezre is dobtak. Csincsin!

www.glassorchestra.com