Evan Bartholomew - Secret Entries Into Darkness

Egy újabb trúambientes mellékprojekt a festői amerikából Evan Bartholomew gondozásában, aki Bluetech név alatt úgynevezett psybientet, Evan Marc név alatt pedig az úgynevezett house-t produkálja, nagy sikerrel. Főleg a Bluetech aliasza alatt kiadott művei jelentenek mérföldkövet a pszihedelikus ambient műfajában. A saját neve alatt kiadott lemezein (Borderlands, a Moesko álltal már bemutatott Caverns Of Time, és a Secret Entries Into Darkness) Bartholomew ördögi finomsággal ötvözi a psybient visszafogott változatos hibridjét tiszta, mély hangulatú ambientel, melyekben a minimalista és sötét hangvételt libabőrös csúcspontok váltják fel. Sok benne a rituális klitty-klatty, az alkalmanként megjelenő surranó kis hangárnyak, amelyeket az ember csak töbszöri meghallgatás után észlel. Nem tiszta drónról van szó, deprisszióba sem fog ejteni, inkább csak úgy utaztat, amolyan lelki jóga a hajnali vonatútra, vagy a városi sétára, meg ilyesmi. A boritó meg egyszerűen a tömör gyönyör…

Amint már bizonyára észrevettétek a blog egy kissé besült, ami az akut időhiány következménye. Sajna a nyáron sem lessz sokkal több időm, de dögöljön meg a tehenem, ha nem dobok fel néhanapján valami jó kis agyzsibbasztós émbientetet. Addig is jó nyaralást, és homokozzatok sokat.

Max Corbacho - The Talisman

Max Corbacho egy spanyol származású hangguru, akit mindezeddig főleg new age lemezeiről ismertem, korábbi munkáira azonban nem igazán figyeltem fel, na de aztán egy fórumos kalandozásom során rábukkantam erre a csodára. A Talisman lemezén Corbacho a figyelmet csakis kedvenc szintetizátoraira, és azoknak űrutazásra való alkalmazására fordította. A 11 kompozíció két évig írodott Corbacho meditációs szeánszai során, nagyrészt improvizálva. A lemezen hamisítatlan, mély űrambientet hallhatunk, amely több szinten futó enyhén hullámzó hangfelületek formájában hömpölyög végig a neki szánt egy és negyed órán, az egyes számok váltakozása nem zavarja meg a zene egységességét. A számok szerkezete váltakozó mélységű, intenzitású és hangkincsű titokzatos hangok hulláma. A zenébe merülve egy kozmikus hintán találjuk magunkat, amely miután végigrepített egy utaztatós szakaszon, eljut egy holtpontra, hogy aztán megint visszarántson a hangok végtelennek tűnő tereibe. A lemez hangulata kísertetiesen hasonlít Steve Roach mester szpészembientes lemezeire, de ez titeket ne zavarjon ennek a pöpec lemeznek az imádatában. Ajánlom figyelmetekbe még a Nocturnal Emanations című szintén mesterművét, amelyen egy kicsit sötétebbre vette a dolgot, és a Bruno Sanfilippo-val készitett Indalo-t is.

halgass bele (lastfm)
www.maxcorbacho.com
www.ad21music.com

Maldoror - She

Előre is elnézést kérek ezért a blog zenei vonalát alaposan seggberúgó posztért, de ennek egyszerűen itt a helye. Az izléses dizájnnal megáldott borítóra kattintva ugyanis a zaj két elefántja, Mike Patton és Masami Akita (Merzbow) közös teadélutánjának az eredményét csodálhatjátok meg kedves füleitekkel. Merzbow egy 1997-es Tokiói fellépését Patton a nála megszokott elektrookádásokkal, gusztusos loopokkal, cirkuszhangulattal, mókás Tom&Jerry hangokkal és szőrlabdaképződést csökkentő formulákkal spékelte meg, amelynek eredménye egy kaotikus gyomorforgató hangkollázs. A Ipecac titkos földalatti laboratóriumában kotyvasztott kiadvány valahogy elveszett a zenei andörgrand útvesztőjében, pedig állatokon is tesztelték.

Maldoror - Butterfly Kiss

Craig Padilla & Zero Ohms - Path Of Least Resistance

Egy újabb etnoboltos nyúédzslemezre való figyelemfelkeltés tanúi lehettek. Az alany ezúttal egy 2005-ös Lotuspike gondozásában kiadott kellemes idegzsibbasztás, amely két (számomra eddig teljesen ismeretlen) zenész kezemunkája. A lemez hangkincse nem lépi túl a tradicionális patyolattiszta ambient határait, kivéve a második, The everything that is nothing cimű számot, amely a sefülesefarka szintetizátorhangjaival egy tipikus new age szám. Szóval ezt leszámítva egy gazdag hangulatvilággal ellátott zenei táj felett repít végig ez a zene, melyben találunk titokzatosságot, napfényt, szemlecsukós nyugalmat, de enyhe borzongást is. A Path of least resistance nem egy túlminimalizált agysimítás. Hangulatában mindvégig a “földön jár”, egyszerre több hangfelülettel dolgozik, ami álltal veszít egy kicsit a deep ambientes hangulatból, és egy emészthetőbb, háttérzenés formát kap.

Filmzene 5. rész - Powaqqatsi

A Koyaanisqatsi bemutatása után lelkes rajongótábor alakult ki Godfrey Reggio filmje körül olyan neveket is beleértve, mint Francis Ford Coppola (aki vállalta a executive produceri feladatokat is), vagy George Lucas, aki a Powaqqatsi forgatásánál csatlakozott Coppolához. A Powaqqatsi szó a Barakához hasonlóan a hopi nyelvbúl merít, jelentése átalakuló élet. A film forgatása öt kontinens tizenkét országában történt. A hangsúly ezúttal az emberek hétköznapi tevékenységeinek a bemutatásán volt, amelyek a modern civilizáció technikai vivmányaival a találkoznak a filmben. A párbeszédeket ezúttal is Philip Glass világzenei hatásokkal megspékelt neoklasszikus koncepciója helyettesíti, a történetet és a szereplőket pedig a dokumentumfilm-szerű epikus felvételek.

Philip Glass ezúttal sokkal harsányabb, ritmusosabb és vidámabb zenei elemekkel dolgozik, ellentétben a Koyaanisqatsi depressziv orgonadünnyögésével. A szinfonikus hangszerek egész sora keveredik itt latinamerikai, keleti és más hatásokkal. Nagyon hitelesen át tudja adni a film felemelő és figyelemreméltó hangulatát.

Between Interval - Secret Observatory

A lasztefem szerint a svéd Stefan Jönsson főleg trancet, technot meg a psyt tolja, műveit Sublunar, Monodrive, Section 9, Halftone stb. fedőnevek alatt hozza a napvilágra. Egy alkalommal azonban valószinűleg egy hosszúra sikeredett zen meditáció, egészestés csillagbámulás vagy egy Stephen Hawking-könyv arra késztette, hogy megalkossa ezt a Földi idő szerint 55 perces kalandos képzeletbeli utazást igérő űrambientet. A lemez hossza eltörpül az ezernyi fényév mellett, amit hallgatása közben megtehetünk. A számok hossza és egységes szerkezete nem engedi meg, hogy űrutazásunkat a zene bármelyik pillanata is megzavarja. Mélységes és végtelennek tűnő hangtenger tárul elénk kissebb-nagyobb hangkatarzisokkal, csúcspontokkal, pulzálásokkal, ismétlódő hangokkal, meglepikkel, amelyektől ösztönösen összeszorulnak az izmaink. Moeszkó koma már régebben felfedezte ezt a kis kincset, nálam az utóbbi idők mindennapi betevője lett, hogy evvel az ocsmány képzavarral éljek.

Earth & Sir Richard Bishop - split 1″

Az Earth dronelegendáját ezúttal Dylan Carlson egyszemélyes tizenháromperces gitárdrónja képviseli, amelyet Sir Richard Bishop (Sun City Girls) szitárral, harmóniummal meg más jósággal kísért akusztikus gitárhipnózisa követ.

valami belement a szemedbe

The Dead Texan - Aegina Airlines

egyet klikkelsz, többet kapsz

ABOUT TEST TUBE:

test tube (or ‘| - apostrophe+pipe - for short) is a Portuguese netlabel, focused on presenting new artists who are exploring new sounds. Be they electronic, acoustic or other. We are not restricting ourserlves to any particular style.

Let’s think of test tube as a test tube - literally - for emerging sound languages.

test tube releases audio works on mp3 or other digital media formats, with artwork conceived and designed specifically by aeriolabehaviour and other invited artists and designers.
The audio works we release, remain intellectual property of its authors. test tube is merely a vehicle of dissemination and promotion, with no intent on financial gain. All works are credited to their respective authors: keep the tags intact.

Deaf Center - Pale Ravine

Erik Skodvin és Otto Totland fogott egy csomó, az ambient világában használatos szebbnél szebb elemet, és belepaszírozta ebbe a lemezbe. Elképesztő milyen észrevétlenül surrannak el egymás után a megfelelő mennyiségű lírai melodikával és szinfonikus elemekkel megáldott művecskék, amelyekben a sötét hangvételű vonósos zongoraetüdök, ambientzuhatagok, lágy és kíméletes zajkollázsok mellett néhol még egy kis füstös bárhangulat, panamerican vagy loscil is beugorhat.

Marsen Jules - Herbstlaub

Marsen Jules, aka Martin Juhls egy dortmundi emberke, aki többek között krill.minima és Falter állnevek alatt is alkot, mégpedig ambientdubot, klittyklattyambientet, meg hasonló jóságokat. A Marsen Jules művésznevet azonban még visszafogottabb, epikus, filmzenés, neoklasszikusos zenei megnyilvánulásaira használja. A fület-lelket gyönyörködtető etüdök nyugalmas kis hullámain csónakázva, csak úgy libegni-lebegni, háttérzenének, jóga közben, olvasásra, favágásra, foghúzásra…, bármihez is szól ez a zene, a transzcendentális élmény garantált.

Tim Hecker - Harmony In Ultraviolet

Bensőséges, lágy melodikával váltakozó zajosabb részek, több szálon futó kozmikus hangfuvallatok, Fennesz-es éles hangszerkezet. Igy is lehetne jellemezni ennek a Montreali producernek az ambientjét, ez azonban (mint mindig) édeskevés ahhoz, hogy legalább megközelitőleg leirjam Hecker eme albumának a tartalmát. A zene művészi érettsége, gondosan adagolt zajai, változó hangulatai és katarzaisai csontig ható élményeket tudnak nyújtani a libabőrös, mosolygós meditációra nyitott nagyérdeműnek. Az olyan darabok, mint a Chimeras vagy a Radio Spiricom, szóval ember legyen a talpán, aki ezeket végig tudja hallgatni szemlecsukás, fejhátrahajtás, vagy tátottszájú magábamerülés nélkül. Melegen ajánlva!
http://www.sunblind.net/

Tim Hecker - Chimeras

The Splinter Orchestra - LP

Képzeljünk el 25 elismert ausztrál zenészt, akik a legkülönbözőbb fajta hangszereikkel (gitár, saxofonok, különböző fajta perkussziók, vibrafon, hammond, zongora, kürt, laptop, basszusgitár…) összeülnek egyetlen cél érdekében: szabadon, de közben visszafogottan inprovizálgatni egyet. Ne képzeljünk el semmiféle freejazzes őrületet, nem izzadthomlokú rángatózás, inkább amolyan hangolódásféleség, klatty, patt, pitty, sutty, mindez egybeolvadva egy hömpölygő hangmasszába, amelyben nagyrészt tisztán megkülönböztethetjük az egyes hangszerek játékát. Nem kisérletezik agyon magukat, nagyon muris és meglepően hallgatható a dolog, amolyan zajambientes szimfonikus kisérlet, amelyhez az érintett hölgyeknek és uraknak csak gratulálni tudok.

http://www.splitrec.com

Quosp - Soundscapes I

Az ambientelőadókra nagyrészt érvényes, hogy nagy részük gazdag zenei múltal rendelkező idősebb egyén, aki a sok felváltott stílus meg zenekar után úgy érzi megérett az idő arra, hogy egy kitisztultabb, gyérebb hangzásvilággal rendelkező zenével kezdjen el foglalkozni, amellyel a bensőséges, nyugodt zenére vágyó nem túl népes hallgatóságot kívánja megcélozni. Quosp, aka Colin Kay esetében azonban a gazdag zenei tapasztalat hiánya és a 19 darab életév nem jelentett akadályt arra, hogy egy kimondottan szinvonalas, sok ambientmestert lealázó változatos albumot hozzon a világra. A lemez tizenkétszámos színtiszta drónémbientje minden relaxációra, álmodozásra, tudatmódosításra vagy csukottszemes mosolygásra vágyó embert kielégít az űrutazós izomlazításával, amely a klasszikus brianenós vonalat követi. Új csillag született

Jacob Kirkegaard - 4 Rooms

Nagyon sokáig kellett kutakodnom a neten, hogy találjak ettől az embertől valami kiadványt. A deleted scenes-en a 4 rooms megvan, de a link már rég döglött, de több hónap türelmetlen torrentelés után végre, itt van. Az ember, aki szuperérzékeny mikrofonjaival és műszereivel járja a világot, hogy a külömböző természeti és emberi eredetű jelenségek hangjait othonainkba juttassa. Jakob Kirkegaard egy dán származású, jelenleg németországban élő hangexperimentátor, akit zenésznek igen kishitű lenne nevezni. Kirkegaard a field recording, vagyis a környezetben felvett hangfelvételek mestere. Hangkutatási tárgyai nagyrészt olyan dolgok, amikről igen nehéz elképzelni, hogy valami hangot is kiadhatnak (a föld geotermális folyamatai, üres helységek, sarki fény stb.) Pl. az Eldfjall cimű lemeze a vulkáni tevékenységeknek, a gleccserek mozgásának, a Föld hangjainak a felvételeit tartalmazza (ha valakinek esetleg megvan, naggyon megköszönném ,ha…:-). A 4 Rooms a csernobili tragédiának egy igen szokatlan interpretációja. A szerencsétlenség helyszinének közelében található négy helység (templom, hallgatószoba, uszoda és egy tornaterem) hangjai. A négy helyet emberek látogatták, majd az egyik napról a másikra elhagyatottá váltak. Kirkegaard a szobákban tízperces hangfelvételeket készített, amit tízszer megismételt, majd a tíz hangfelvételt egymásra rakva megkapta a helységek dalát. A hangok leginkább kongásra, vibrálásra emlékeztetnek, és igen érdekes és hátborzongató tud lenni az élmény a hangok eredetét ismerve.

honlap

Grey Daturas & Monarch - Dawn Of The Catalyst

 

Kint csicseregnek a madarak, a tél már az utolsókat szuszogja, a kertben kezdenek nyílni a hagymásvirágok, a levegőben szinte vágni lehet a napsugarakkal átitatott új reményeket adó tavasz illatát, és te a winampodat egy Melbourne-i és egy francia zajrokkegyüttes splitlemezével traktálod, melynek két negyedórás gitárdroneeposzának munkásökle egy testes apai pofonnal sújt le rád, és vagdossa ki az utolsó szálig a hóvirágaidat a kertedből. Ólomsúlyú maratoni riffek, néha valami női krákogás, egy kis dudorászás, a dobosnak sincsen sok dolga, te meg csak csukott szemmel, hajadat az arcodba eresztve várod lehajtott fejjel a következő dobcsattanást, hogy lódíthass végre egyet magadon, mert amúgy a nyakad is begörcsölne…, hát kellett ez neked?

jelszó: www.mediaportal.ru

miből lessz a cserebogár…

Kemialliset Ystävät - Shreds

Sylvain Chauveau - Nuage

Van olyan, amikor az embert egy bizonyos pillanatban rengeteg gondolat, érzés, emlék támad meg, és egyszerűen nem tud mit kezdeni velük. Ilyenkor érez valamiféle boldog szomorúságot, olyan fura nyomást a mellkasban, amely túl kevés a sírásra, de a nevetéshez sem elég, talán a lélek próbál kitörni az emberből ilyenkor, mert a test túl szűk neki. Ilyen ez a zene. A nagyid túróskalácsának az íze, kedvesed bőrének az illata, egy őszi séta, az eső kopogása az ereszen, egy régi baráttal való találkozás, egy feketefehér fénykép a gyermekkorodból, szomorú plafonbámulás majd mosolygás, csukott szemmel való lélekvitorlázás, meg ilyenek. Gyönyörű ez az album a maga érzéki, szomorkás zongoraetütjeivel, csellójával, hegedűjével, a jól adagolt minimalizmusával, őszinteségével és kedvességével. Valódi hangszerek egy valódi zeneszerzőtől, aki játszott már Sigur Ros és Christian Fennesz mellett, filmzenét is szerzett már, játszott különböző rockbandákban mint énekes vagy gitáros, 1998 óta azonban csakis szólómunkáival foglalkozik.